Pannon méh története

Hazánkban elsőként 1934-ben Örösi Pál Zoltán végzett fajtavizsgálatot, és a krajnai fajta hazai változatát, mint „alföldi méhet” ő írta le először tudományosan is. A kárpát-medencei változatról, mint a „magyar méhről” korábban már Ambrózy Béla is részletesen írt „A méh” című könyvében és olyan korabeli neves méhészek megfigyeléseire és írott megjelentetésére is hivatkozik, mint Berlepsch és Cori (1860, 1866).

1953-tól kezdődően Bakk Ferenc, majd Akác, Suhayda, Molnárné (1980), Gubicza (1981), később Szalainé és tsai (1992, 2002, 2011) térképezték fel az országot, ill. elemezték az elmúlt évek munkáját. Az 1976-ban kezdődő rendszeres fajtavizsgálatot folyamatosan egészítette ki a termelést meghatározó tulajdonságokat tömörítő Méh teljesítményvizsgálati kódexe (1995, 2003).

A tájegységeket összehasonlító kísérletek eredményei szerint (Ruttner, 1988) a krajnai méhfajtának számos változata ismert egy-egy adott tájegységhez adaptálódva.

A statisztikai értékelések alapján a krajnai fajta egyik tájegységi változata az ausztriai alpesi, (jele: O) (elterjedése: Ausztria, Szlovénia és Szlovákia), a másik a hazai krajnai változat a Pannon méh (P) (elterjedése: Magyarország (U), Horvátország (C), Szerbia (S), Ukrajna (R) jelentős területe. A harmadik bulgáriai méh (B) lényegesen eltérő változat új csoportot alkot

Fontos, hogy ezt a közel 80 éve tudományosan is meghatározott, és a több mint 50 éve tenyésztői irányvonalban tartott fajtát, és annak ehhez a tájegységhez alkalmazkodott változatát, a Pannon méhet a jó közvetlen és közvetett tulajdonságai és elsősorban kiemelkedő termelési eredményei és jó ellenálló képességei alapján a – természetes határokat követve – őshonosnak és védettnek tekintsük.

Mehvaltoz[1] Mehterkep[1]